Szendrei József: "Jó szórakozást nyújt számomra a futsal"

A hétfői Berettyóújfalu elleni mérkőzésen több ismerős arc is feltűnt a lelátón. Ott volt nagypályás csapatunk játékosa, Kiss Zoltán, aki Freud Gábor meghívására érkezett, de jelen volt korábbi 10-szeres válogatott kapusunk, Szendrei József is, akivel a találkozó után váltottunk néhány szót a futsalról, és az újpesti kötődéséről. A Csámpi becenévre hallgató kapus 1980-ban igazolt az élvonalba, az újonc Nyíregyháza együtteséhez. Innen egy év múlva az Újpesti Dózsához szerződött, ahol egészen 1987-ig védett. Újpesten, ahol az 1986-87-es idényben bajnoki második és háromszor MNK győztes (1982, 1983, 1987) lett a csapattal.

- Mióta van kapcsolata a futsallal?

- Baráti körben elég sokat jártunk kispályázni a ’80-as, ’90-es években, hiszen mindenki szerette a labdarúgás ezen részét. Ekkor ezt ugyan még nem futsalnak hívták, de végül is ebből alakult ki ez a sportág. A futsallal konkrétan 3 éve vagyok kapcsolatban, amióta a felszerelésekkel a Berettyóújfalut támogatom.

- Mit szólt, hogy Újpesten is létrejött egy futsalcsapat?

- Nagyon örültem. Csak pozitívan tudom értékelni, hogy ilyen tradicionális csapat, mint az Újpest, megjelent a futsal világában. A törzsszurkolók kijönnek a terembe is, megnézik a futsal meccseket, és azzal, hogy van nagyobb közönség, talán a média is jobban felkapja a spotágat.

- Mégis miben különbözik a futsal a nagypályás labdarúgástól?

- A futsal is a labdarúgás része, nem lehet külön választani a kettőt, ki kell, hogy egészítsék egymást. Igazából ez egy család. A futsal olyan alapokat adhat a nagypályás focinak, amellyel csak fejlődhet a sportág. Kis területen, sokszor találkoznak a játékosok a labdával, gyorsabban kell gondolkodni és ez később a nagypályás fociban is előnyt jelent. Sajnos a futsal Magyarországon nem ment keresztül olyan fejlődésen, mint más országokban. Folyamatosan keresi a helyét a sporton belül. Bár az EB után úgy tűnt sikerülhet, és a közönség is vevő volt rá, de azóta nem történt előrelépés. Érdemes lenne Spanyolország példáját követni, ahol már a ’80-as években elkezdtek komolyan foglalkozni a futsallal. Ott is úgy kezdődött, mit nálunk, hogy baráti társaságok összejöttek, és megalakultak a csapatok. Néhány éven belül bekerültek a TV-be, és ez még jobban segítette a futsal fejlődését. A szakág ott mára teljesen önállósodott. Bár nem léptek ki a labdarúgó-szövetségből, de sok területen autonómiát élveznek. Véleményem szerint a futsal jól alá tud dolgozni a nagypályás labdarúgásnak. Nem véletlen, hogy olyan nevek, mint Iniesta és Xavi is a futsallal kezdték, és váltak világhírű labdarúgókká. A reflexek a futsalban felgyorsulnak, beállnak egy gyorsabb gondolkodásra a játékosok már fiatal korban, és ezt később kamatoztatni tudják.

- Mit jelent az Újpest az Ön életében?

- Természetesen kitörölhetetlen emlék az Újpesten töltött 6 év. Ott értem el a legnagyobb sikereket, ott lettem válogatott. Nyugodtan mondhatom, hogy pályám legszebb éveit Újpesten töltöttem.

- Mi a véleménye az alakuló újpesti csapatról, hogy érezte magát a lelátón?

- Remek érzés volt megtekinteni ezt a találkozót. Az ilyen kis csarnokokban már 2-300 ember is nagy hangulatot tud teremteni, ami a játékosokat is feldobja, hiszen nem mindegy milyen környezetben játszanak. Ami a csapatot illeti, látszik, hogy még a kezdeteknél járnak, de az dicséretes, hogy egy szinte amatőr gárdával az első félidőben döntetlenre álltak a profinak mondható berettyóiakkal szemben. Aztán persze a második félidőben kijött a két csapat közötti különbség.

- Láthatjuk majd a közeljövőben ismét az újpesti lelátón?

- Személyes ismerőseim is vannak az újpesti csapatnál. Zoufal Nándival, és a fiával régóta ismerjük egymást. El tudom képzelni, hogy kijövök még, hiszen jó szórakozást nyújt számomra a futsal, gyors a játék, sok a gól, akár a 21. század játéka is lehetne. Nem véletlen, hogy már az is szóba került, hogy az Olimpia műsorába bekerül.

- Köszönjük az interjút, és szeretettel várjuk a meccseinken!

- Köszönöm szépen, és ha tehetem, akkor kilátogatok.