"Az öltöző hangja"

Admin, 2010. október 20 - 18:30
IMG_8011.JPG

Mától új rovattal bővül honlapunk. Mindig kíváncsiak voltunk, hogy mit is gondolhatnak a játékosok a meccs után, úgy őszintén, amúgy kérdések nélkül. Mostantól többé-kevésbé rendszeres időközönként egyik legrégebbi játékosunk, Takó Csaba számol be érzéseiről. Takszi első írásában a Berettyóújfalu elleni meccsel foglalkozik, az ott szerzett tapasztalatokról, valamint a szurkolók szeretetéről ír.

Íme az első "Öltöző hangja":

 A bajnokság ugyan már jó néhány hete tart, és az első 3 fordulót nagyjából úgy hoztuk le, ahogy azt titokban reméltük, nem túlzás kijelenteni, hogy az igazi futsallal csak a legutóbbi mérkőzésen találkoztunk.
 Tudtuk, tudjuk, hogy a mezőnyből kiemelkedik két csapat ( Győr, Berettyóújfalu), és ennek megfelelően készültünk és készülünk az ellenük való fellépésre, de a szurkolóknak és talán egy két játékosnak sem volt teljesen világos mi a különbség köztünk és az említett csapatok között.
 
 A múlt heti ellenfelünk hetente edz annyit, mint mi egy hónapban, a költségvetésük többszöröse a miénknek, brazil és válogatott román légiósokkal van megerősítve a keretük és évek óta a magyar bajnokság esélyesei.
 A múlt évben ugyan a Győr átvette a hatalmat tőlük, de vitán felül az egyik legerősebb csapat az országban.
 
 Ehhez képest valamivel több,mint egy félidőn át fel tudtuk venni a harcot, és ha játékban nem is tudtunk egyenrangú ellenfelei lenni a vendégeknek, az eredmény is mutatta, hogy sikerült meglepni őket a szervezett, alázatos, meg nem alkuvó játékunkkal. Szemmel látható volt az ellenfél tanácstalansága az első félidőben, és a második félidő elején.
 Az első félidőben kétszer próbáltak meg taktikát váltani, a mérkőzés elején alkalmazott letámadáshoz és 2-2-es felálláshoz képest.
 Először a felezővonalig visszazárva próbáltak minket kicsalogatni, majd az esetleges labdaszerzés után kontrákat vezetni, de ez nem sikerült, mert nem nyíltunk ki, és nem vállaltunk indokolatlan kockázatot, főleg miután megszereztük a vezetést.
 Az egyenlítés után pedig 3-1-es felállásban próbáltak minket feltörni, de még megvolt bennünk a kellő sebesség ahhoz, hogy le tudjuk védekezni ezt is, így mondhatjuk, hogy nagyjából azt történt az első játékrészben amit elterveztünk.
 Egy kis hiányérzet azért van bennem, mert a labdabirtoklásunk minimális volt. Kicsit talán túl óvatosak voltunk, minimális kockázatot sem vállaltunk fel, pedig a játékosaink egyéni képességei bőven megvannak arra, hogy egy ilyen ellenféllel szemben is tudjuk birtokolni a labdát, és ezzel is csökkentsük a nyomást amit ránk gyakorolt az MVFC.
 Nyilvánvaló volt,hogy csak védekezéssel nem lehet kihúzni a meccset, és sajnos a második félidőben el is fáradtunk a sok futást és igen nagy koncentrációt igénylő védekezésben, és törvényszerű volt, hogy jönnek a hibák, amiket az ellenfél meg is büntetett.
 
 Kicsit ismét változtattak a játékukon, jóval szélesebben, egészen a vonalakhoz kihúzódva és onnan az üres területekre belépve támadtak, amire nem reagáltunk megfelelően, és így nem tudtuk "elrontani" a játékukat, ami egyébként szintén nem lett volna lehetetlen vállalkozás, csak a mérkőzés irama, ami jóval magasabb volt az eddig általunk megszokottnál kicsit elvitte mindenki fejét, és csak meccs után, még egyszer lepörgetve az eseményeket jöttünk rá, hogy a megoldás a kezünkben volt...
 Ez magyarázható azzal, hogy ez volt az első olyan mérkőzés, ahol olyan ellenféllel találtuk szemben magunkat, akiknek a taktikai repertoárja van olyan széles, hogy akár meccs közben többször is változtassanak a játékukon, ha azt a helyzet megkívánja.
 
 Az eredménytől függetlenül úgy érzem, nem vallottunk szégyent, amit talán az is jelez, hogy a mérkőzésen végig mellettünk álltak a szurkolóink és a végén olyan vastapsot kaptunk mintha mi győztünk volna. Ez mindannyiunknak nagyon jól esett és sokat jelent! Jó érzés volt látni, hogy az ellenfél egyik brazil légiósa elképedve nézte, ahogy a táborunk felállva tapsolva és énekelve kísért le minket. Gondolom, az ő agyán is átfutott, hogy nem sok helyen állnak így a csapathoz a szurkolók egy 7-1-es vereség után.
 Ezért is olvastam kicsit meglepve az ellenfél edzőjének nyilatkozatát, aki kifogásolta, hogy védekezésre rendezkedtünk be, és egészen odáig ment, hogy így a magyar futsal nem fog előre lépni, amíg ilyen felfogású csapatok vannak!
 Az említett úr ugyan nem tudhatja, de az általa most irányított csapat pár évvel ezelőtt ugyanilyen taktikával játszott, és mára elég szépen előre léptek belőle... És egy alkalommal, személyesen éltem át egy olyan mérkőzést mikor hazai pályájukon 9-1-re győztük le őket, és a meccs után nem a legszebb stílusban "köszönte meg" a közönségük a mutatott játékot, mivel előzetesen azt várták, simán nyernek.
 Ez az amit mi nem engedhetünk meg magunknak. Inkább a realitások talaján maradva, lépésről lépésre haladva próbálunk meg felzárkózni az élmezőnyhöz.
 Hosszú út és sok munka vár még ránk, de elindultunk, és ahogy a szurkolók írták: EGYÜTT SIKERÜLHET!
 
Az írást jegyezte: Takó Csaba