Nagyinterjú a visszavonuló Harnisch Ákossal

2006-ban a Vasasban bemutkozott a Borsodi Ligában (futball, NB 1) egy fiatalember, akit Harnisch Ákosnak hívtak. Az élet a következő évben végül úgy hozta, hogy a futsal mellett tette le a voksát és a Gödöllői Bikákhoz szerződött. Már az első év remekül sikerült neki, hiszen 22 élvonalbeli mérkőzésen 13 gólt szerzett. És innen nem volt megállás: még egy év gödöllői szereplés után a Rába ETO-hoz került, ahol 8 évet húzott le, hét bajnoki címet és kupát nyert, majd Spanyolországba szerződött a világ legerősebb bajnokságába, a Gran Canaria FS csapatához. Onnan hazatérve, az akkor NB I-es Bőnyhöz került, majd másfél év után két szezonra az Aramishoz. 2021 nyarán Újpestre szerződött, és pályafutása utolsó három szezonját itt töltötte. Lila-fehérben 76 bajnoki mérkőzésen 30 találatig jutott, összesen pedig 400 NB I-es bajnoki találkozón 243 gólt ért el. Emellett 134-szor húzhatta magára a magyar válogatott mezét, ahol 53 találat fűződik a nevéhez. Télen, amikor visszatért a futsal parkettre - fél éves kihagyás után - már tudvalévő volt, hogy az utolsó szezonjára készül, amely végén az edzői feladatkörrel is megbírkozott.

Kezdjük a végen: hosszú szép eredményes pályafutás volt, amelynek végén kipróbálhattad magadat kicsit edzőként is. Milyen érzés volt? El tudnád képzelni magadat ebben a feladatközben?

- A pályafutásom vége felé érkezve bennem már tudatosult, hogy az edzői pálya nem az én utam lesz, de erre a rövid időre mindenképpen érdekes kaland volt. Mivel a fő célt elértük, mindenképpen pozitív emlékekkel gondolok erre az időszakra. Az edzősködés egész embert kívánó feladat. Én pedig a civil szakmámat már nem adnám fel a futballért.

Nagyon motiváltan tértél vissza télen, milyen cél fogalmazódott meg benned akkor?

- Szerettem volna megmutatni, hogy közel 37 évesen is versenyképes játékos vagyok, illetve a nyári „távozás” sem úgy sikerült, ahogyan azt szerettem volna, így dolgozott bennem a bizonyítási vágy is.

Mit gondolsz az idei szezonról?

- Elég hektikus volt! Képesek voltunk jó eredmények elérésére felsőházas csapatok ellen, de sajnos bele-bele is hibáztunk olyankor, amikor pontokat kellett volna szereznünk. Alakulhatott volna sokkal szebben is a szezon. Két pontra voltunk a felsőháztól az alapszakasz végén, de végül az alsóházban találtuk magunkat. Ott pedig minden meccs vérre ment, így ennek a fiatal keretnek az NB I-es tagság, vagyis a bentmaradás kiharcolása is nagy teljesítmény volt.

Kicsit rátérve a pályafutásod emlékeire: Hány évet játszottál összesen? Mikor ismerkedtél meg a futsallal és miért döntöttél mellette a nagypálya helyett, ahol szinten eredményesen indult a pályafutásod a Vasasban?!

- 2007-ben kezdtem, a Gödöllői Bikáknál, majd onnan kerültem az ETO-hoz. Ott aztán remek körülmények fogadtak, illetve tetszett a játék is, valamint éreztem, hogy fekszik is nekem, ezért innen már nem volt kérdés, hogy a futsal mellett teszem le a voksomat.

Melyik a legkedvesebb időszakod a pályafutásodat illetően ?

- Természtesen az ETO-ban eltöltött időszak, hiszen remek csapatban szerepeltem, kiváló edzők és játékosok között. Hazai viszonylatban mindent megnyertünk, összesen hétszeres bajnok vagyok, és ugyanennyi magyar kupát is nyertem. Így egyértelműen ez az időszak viszi a prímet.

Mire vagy a legbüszkébb a palyafutasodban?

- Az első, hogy kijutottunk a szerbiai Európa-bajnokságra a válogatottal. Természetesen a bajnoki és kupagyőzelmek is ide kívánkoznak. És azt hiszem arra is joggal lehetek büszke, hogy egyedüli magyar játékosként szerepeltem a spanyol élvonalban, amely a világ egyik legerősebb bajnoksága.

Kicsit beszéljünk a spanyol tapasztalataidról. Arra hogyan emlékszel vissza es végül miért tértél onnan haza fél év után?

- Utólag egy felejthetetlen kaland volt, és kár lett volna kihagyni. Sajnos anyagi okai voltak a hazatérésemnek, de természetesen a honvágyam is erős volt bennem, illetve egyedüli magyarként nem volt könnyű dolgom se. Szakmailag azonban óriási fejlődés volt és rengeteg tapasztalatot szereztem.

Milyen kinti emlékek maradtak benned meg leginkább?

- Rengeteg jó csapat és még több jó játékos. Sok barátom maradt onnan, többekkel a mai napig tartom a kapcsolatot, figyeljük egymás pályafutását vagy sorsának alakulását.

A magyar válogatottban melyik a kedvenc emléked? Kedvenc gólod, góljaid?

- A legnagyobb élmény a románok elleni playoff párharc volt, aki látta a mérkőzést pontosan tudja miért. A hazai visszavágón 4-3-ra nyertünk Dróth Zoli fejes góljával, amely a végső dudaszó pillanatában esett (video). Azt az eufóriát nem lehet elfelejteni. De természetesen valamennyi válogatott meccsemnek, pláne gólomnak megvan a maga szép emléke, amelyekre szívesen emlékszem vissza.

Legemlékezetesebb meccsed klubcsapatban? Kedvenc gólod, góljaid?

- Játszottunk egy BL meccset az ETO-val a Barceolna ellen, ahol kikaptunk ugyan, de két gólt szereztem a világ legjobb csapata ellen. Ez egy nagyon kedves emlék!

Kik voltak a legjobb játékosok, akikkel egyutt vagy akik ellen szerepeltel akár klubcsapat vagy válogatott szinten? 

- A világ legjobbjai ellen is játszhattam a válogatottban, például Falcao vagy Ricardinho ellen. Akikkel együtt szerepeltem azok közül Juanra, Fabio, Dróth és Lódi emelkedik ki, de rajtuk kívül is sok remek játékossal tudtam egy csapatban játszani.

Mennyit es miben fejlődött a futsal ahhoz képest, mint amikor elkezdted ezt a sportot?

- Elsősorban taktikában látok sok fejlődést a korábbi időszakhoz képest. Igaz, úgy érzem ez kicsit az egyéni képességek rovására is ment az utóbbi években.

Milyen tanácsot adnál egy mai fiatalnak, aki a felnőtt futsal kapujában kopogtat vagy döntés előtt áll a nagypálya és a futsal között vacillál?

- Mindenkinek meg kell találnia a saját maga motivációját, akármelyik sportot is választja. Fontos, hogy az egyéni céljai mindig meglegyenek, akár mérkőzésekre is lebontva. De ez persze nem mehet a csapat szereplésének rovására. Csak profi mentalitással lehet ezt is csinálni, így aki meghozza a döntését, bármelyik sportág irányába onnantól fogva csak a kitűzött célokkal kell foglalkoznia.

Mennyire fogsz elszakadni most a sportágtól es a labdarúgástól?

- A mozgást nem hagyom abba, hobbi szinten mindenképpen szüksége van a szervezetemnek rá. Öregfiúk csapatban azért szeretnék szerepelni.

400. NB 1-es meccs, 134 válogatott meccs … maradt esetleg valami miatt benned hiányérzet ?

- Még vagy 10 évet játszottam volna szívem szerint, de sajnos ez nem lehetséges. Nekem ennyi volt megírva, szép volt és nem lehetek elégedetlen sem.