Újpesti futsal – egy derbi tükrében beszélgetés Dr. Szabó Gáborral, az Újpest RFC-220Volt alelnökével

Tavaly december 21-én egyfajta előrehozott karácsonyi ajándékként, a történelemben először láthattak Újpest-Fradi futsalderbit azok, akik az M4 adását választották. A 4-4-re végződő meccset a mindenki életét felforgató koronavírus-járvány miatt zárt kapuk mögött kellett rendezni, így a két klub összecsapásait kísérő lelátói körítés ugyan hiányzott, de a pályán lévők így is gondoskodtak egy kimondottan látványos és parázs hangulatú mérkőzésről. Kiállítás mindkét oldalon, mesterhármas a lilák később piros lapot kapó brazil légiósától, Linekertől, kétgólos újpesti vezetés, (kétszer is), hogy kevesebb, mint három és fél perccel a vége előtt a Ferencváros kisbüntetőből állítsa be a végeredményt és mentse egálra a találkozót.

A hazaiakat hidegzuhanyként érhette a negyedik vendéggól, örömükre legfeljebb az szolgálhatott, hogy egy évvel korábban még a legvérmesebb fanatikusok is legfeljebb csak álmodozhattak erről a párosításról, mert az Újpest akkor még a másodosztályban vitézkedett és semmi nem utalt rá, hogy a legjobbak közé kerül.

A rendkívüli történet részleteiről Szabó Gábor, az Újpest RFC-220Volt alelnöke mesélt.

- Ahhoz, hogy a két csapat egymásnak feszülhessen, szükség volt arra a megállapodásra, amely 2020. nyarán az Újpest Futsal Club és a Rubeola FC Csömör között született meg. Elmondaná, hogy miről is volt szó pontosan?

- Nagy titok nincs a közel sem precedens nélküli történetben. Csömörön forráshiány miatt nem tudták vállalni az NB I-es szereplést és a kft. többségi tulajdonosa a társaság értékesítése mellett döntött, természetesen a „benne lévő” NB I-es joggal együtt. Elnökünket, Sós Lászlót dicséri, hogy széles kapcsolatrendszerén keresztül időben eljutott hozzá az információ, megkezdte a tárgyalásokat és teljesíthető kondíciókkal kis tulajdonosi közösségünk megvásárolta a jogtulajdonos kft.-t. Ezt rövid időn belül „átbrandoltuk” és jelenleg UFC Futsal Kft.-ként ez üzemelteti NB I-es csapatunkat. 

- Miért döntöttek az NBI-es szereplés/indulás mellett? Ez a döntés mekkora plusz terhet jelent(ett) az egyesületnek? 

- Ez a részünkről alapvetően érzelmi döntés volt. Hogy mennyire az, azt csak mostanság érezzük igazán... Imádjuk a futsalt, imádjuk „Az Újpestet”, és mindez sokkal inkább egyfajta önmegvalósítás a tulajdonosi-vezetői kör részéről, semmint hideg fejjel kiszámított üzleti vállalkozás. És azt kell, hogy mondjam, meglehetősen drága hobbi…Nagyok az anyagi terhek, mivel az NB I alapértelmezetten többet kíván a rendezéstől kezdve az utazásokon keresztül a liga színvonala által megkövetelt játékosállomány biztosításáig, mindenben.

- Az induláshoz milyen segítséget, támogatást kaptak az MLSZ-től, az Újpesti Önkormányzattól vagy esetleg az UTE-tól?

- Az MLSZ elsősorban a tao-programon keresztül biztosít nélkülözhetetlen támogatást. Ez csak kisebb mértékben és nagyon szigorú szabályok szerint fordítható a „versenyistállóra”, és szélesebb körben az utánpótlásra. De ez így is van rendjén. Az Újpesti Önkormányzattal kiváló a kapcsolatunk, és ahogyan és amivel tudnak, próbálnak is segíteni. Ugyanakkor a koronavírussal összefüggő problémák az ő forrásaikat is nyirbálják. Ami viszont fontos, hogy teljes az elfogadottságunk az önkormányzat részéről, a nagy újpesti lila-fehér sportcsalád fontos tagjaként.

A UTE-val és az Újpest FC-vel kiegyensúlyozott, korrekt kapcsolatra törekszünk. Talán senki nem veszi rossz néven, ha megragadom az alkalmat arra, hogy azon olvasóinkat, szurkolóinkat, akik nem voltak ott a kezdeteknél, valamelyest képbe hozzam az Újpest Futsal Club eredetéről. Alapítóink 2008-ban hozták létre a klubot, amely szurkolói kezdeményezésként jött létre akkor, amikor a futsal még viszonylag új volt Magyarországon.

 Elődeink, köztük Sós László, úgy kezdték, hogy „helyet keresnek” a futsal sportágnak Újpesten. Szívesen működtek volna szakosztályként akár az UTE, akár az Újpest FC keretében, de erre – akkor – egyik „idősebb testvér” részéről sem volt fogadókészség. Volt viszont támogató beleegyezés abba, hogy egy külön jogi személyiségű, de magát a nagy újpesti lila-fehér sportcsalád elválaszthatatlan részeként meghatározó Egyesületként, ugyanazzal a névvel és szimbolikával zászlót bonthasson az Újpest Futsal Club. A névhasználatot testületi döntéssel az önkormányzat hagyta jóvá. Így lettünk hát mi is „Újpest”, a színünk lila-fehér és a címerünk a hagyományos UTE-címer.

13 éves fennállásunk során voltak nehéz időszakaink. Egy NB I-es szezont leszámítva az NB II-ben játszottunk. Nem könnyítette helyzetünket, hogy néhány év elteltével mind az UTE, mind az Újpest FC „felfedezték maguknak” a futsalt. Az UTE felnőtt-csapatot is indított, így nemegyszer azonos címerrel a mezünkön feszültünk egymásnak a teremben. Talán ezért is lépett ki az UTE a közös szimbolika használatáról szóló együttműködési megállapodásból… „Nem esett jól”, de megoldottuk és már van saját címerünk... 

Utánpótlás vonalon rengeteg kissrác ismerkedett meg nálunk a futsal alapjaival és cseperedett korosztályos csapatainkban. Sokan közülük az UTE, illetve az Újpest FC nagypályás igazolt játékosai voltak, akik – szüleikkel együtt – kiválóan érezték magukat klubunkban. Örömmel láttuk – és látnánk most is – őket, de sajnos azzal kellett szembesülnünk, hogy „idősebb testvéreink” nem hagyták meg a szabad választás lehetőségét ezeknek a gyerekeknek és szüleiknek. Megmondták neki, hogy hol „kell” futsalozniuk, és megesett az is, hogy komplett korosztályos bajnokcsapatunkat igazolták át, amiről az MLSZ adatbankjából értesültünk…

De vannak pozitívumok is. Igaz, hogy térítésért, de mégiscsak végre „otthon” – vagyis a Szilágyi úti új csarnokban – játszhatjuk hazai mérkőzéseinket és tarthatunk egy-egy edzést, ami számunkra és szurkolóink számára nagyon sokat jelent.

És a legfőbb pozitívum, hogy nem számít az eltérő a címer sem, mert ha ez a két csapat valamilyen okból egymással kénytelen játszani, akkor a srácok nem külön állnak fel a csatakiáltáshoz, hanem egy nagy közös kört alkotnak és úgy harsan fel az összes torokból egyszerre, hogy „Újpest!”. Ezt átélni felemelő érzés! Közösek a rigmusaink, a dalaink, a szurkolóink, nekünk is ott a helyünk a Szuszában, amikor a „nagycsapat” játszik, szurkolunk az UTE hoki- és röpimeccsein és sajátunknak érezzük az UVSE-t is… 

- Mit jelent a klub életében egy-egy ilyen TV-s mérkőzés? Vannak esetleg visszajelzéseik arról, hogy hányan követik figyelemmel ezeket a mérkőzéseket vagy, hogy milyen pozitívumai vannak annak, hogy egyre többször jelenik meg a futsal a hazai sportcsatornák kínálatában?

- Egy ilyen TV-s meccs jelentősége felbecsülhetetlen. Mi is úgy készültünk rá, mint egy ifjú hölgy az első báljára. Óriási élmény a játékosoknak, akik – eleddig – nem sokszor mutathatták meg tudásukat ennyi néző előtt. Az országos közvetítés a köztévé sportcsatornáján az üzleti szféra irányába is a leghatékonyabb üzenet. Legalábbis így hittük… Sajnos e téren a hatás elmaradt az általunk remélttől, de mégis alig várjuk, hogy újra képernyőre kerülhessünk. Számszerű adattal sajnos nem szolgálhatok, de annyit elárulhatok, hogy nagyon impozáns volt a futsal-derbi nézettsége…

- A derbit a Vasas Sportcsarnokban rendezték, de a hazai mérkőzéseiket általában az UTE Atlétikai Stadionjában rendezik. Ezt a létesítményt az UTE milyen feltételekkel biztosítja Önöknek, illetve az edzéseket milyen létesítményekben tudják megtartani?

- A térítés mértéke nem jelképes, de abszolút korrekt. Ugyanakkor az edzésekre gazdaságosabb megoldást kell keresnünk. A felnőtt csapat és a felső korosztályok edzéseit a 13. kerületi, korábbi nevén „Láng Vasas” csarnokban tartjuk, míg az alacsonyabb UP korosztályaink edzéseinek iskolák tornatermei adnak helyet.

Sajnos a futsal-derbi tévés közvetítése is rámutatott az új UTE-csarnok gyengeségeire. Például arra, hogy egy futsalmérkőzés televíziós közvetítésére alkalmatlan. Szerény albérlőként talán fura, hogy ezt mondom, de az UTE és az általa fémjelzett nagy újpesti lila-fehér sportcsalád – a maga dicsőséges hagyományaival, eredményeivel, szurkolótáborával és mai is meglévő páratlan potenciáljával – egy ilyen csarnoknál sokkal, de sokkal többet érdemelt volna és érdemel most is. Célunknak tekintjük, hogy a következő – remélhetőleg már vírus- és korlátozásmentes szezonban – a röpis lányokkal együtt bebizonyítsuk az illetékesnek, hogy ezt a csarnokot csúnyán alultervezték…  

- Éppen a derbi előtt jelentettek be egy új mezszponzort a csapatnál. A bevételeik mekkora részét képezik ezek a szponzori juttatások? Mivel tudnak meggyőzni ma Magyarországon egy vállalatot, hogy egy futsal csapatot támogasson?

- Neuralgikus problémára tapintott rá a tisztelt kérdező… A legfőbb bevételi forrásnak a szponzoroknak kellene lenniük. Fontos lenne még a jegybevétel, és – elméletileg – származhatna bevétel az NB I-es játékosok játékjogának értékesítéséből. Ez utóbbi – legalábbis nálunk – még nagyon gyerekcipőben jár. Új mezszponzorunkat, az építési területek előkészítésével foglalkozó Pe-Da Ker Kft.-t kifejezetten a futsal-derbi országos TV-közvetítése győzte meg arról, hogy az Újpest Futsal Club NB I-es csapata jó reklámhordozó. Köszönjük, és biztosak vagyunk benne, hogy ez jó üzleti döntésnek bizonyul. Itt megragadom az alkalmat, hogy új mezszponzorunk mellett ezen a fórumon is köszönetet mondjak régi névszponzorunknak, a 220 Voltnak és tulajdonosának, hogy hosszú évek óta velünk vannak. 

Bevételeink egyébként jelentős része származik szponzorainktól, de azt mind összegszerűségében, mind részarányában növelnünk szükséges. 

- Milyen és mekkora a szurkolói bázisa/támogatottsága a csapatnak? A decemberi mérkőzést, a járványhelyzet miatt, a legvérmesebb szurkolók is csak TV-ben tudták követni. A jegybevételekből származó összegek kiesése mekkora érvágás a klubnak? Az „újranyitást” követően terveznek esetleg egyedi marketing-akciókat a nézők vissza/újra be csábítására?

- Szeretnek minket a szurkolók. Annak tükrében, hogy a „nagycsapat” nézőszámai a legtöbbször nem érik el a kétezret, a mi 200-at közelítő nézőszámaink elfogadhatóak, de messze nem vagyunk elégedettek. Egyébként van egy szilárd törzsszurkolói kör, akikre minden körülmények között számíthatunk. És figyelemre méltó tény, hogy futsalban a számukra mi vagyunk „Az Újpest”. 

A zártkapus meccsek rendkívül szűkös anyagi lehetőségeink tükrében még nagyobb érvágást jelentenek. Szezon szinten milliós nagyságrendű bevételkiesést kell elkönyvelnünk csak a jegyeladásban, aminek egyelőre nem látjuk a fedezetét.

Az újranyitást ennek megfelelően nagyon várjuk. Arra számítunk, hogy a szurkolók is így vannak ezzel, de természetesen semmit nem szeretnénk a véletlenre bízni. Tehát tervezünk akciókat, és dolgozunk azok részletein. Sok függ a nyitás időpontjától és módjától.

- A legjobb nézőcsalogató a magas színvonalú játék. 2020-ban több, erősítésnek számító, légiós is érkezett a csapathoz, akik közül Lineker Alves Do Nascimento 3 gólt szerzett a mérkőzésen. Mivel lehet Magyarországra csábítani egy brazil, cseh vagy spanyol játékost?

- Kétségtelen, hogy a jó – szórakoztató ÉS eredményes – játéknál nincs jobb reklám. Ezért is örülünk annak, hogy jól sikerültek a légiós-igazolásaink. Mindhárom brazilunk – Lineker, Moreira és Sobral – kiemelkedik a csapatból és a teljes NB I-es mezőnyt tekintve is a legjobbak közt emlegetik őket. És nemcsak mi, hanem a vetélytárs klubok szakemberei is…

Nos, a motiváció minden esetben elsősorban a pénz. De míg például egy brazil esetében önmagában az európai állomáshely is jelentős vonzerő – egyfajta „Ígéret Földje” –, addig egy cseh esetében ez nyilván nem merül fel. A spanyolokat az anyagiak mellett az otthoni kínálati piacuk ösztönzi légióskodásra. Ezekkel kell operálnunk, ha jó ár-érték arányú játékosokat akarunk kifogni. 

- Hogyan zajlik egy légiós kiválasztása? Működik esetleg scout/játékosmegfigyelő hálózat a magyar futsal-ban?

- Elengedhetetlen a korrekt kapcsolat fenntartása néhány jobb nemzetközi játékosügynökkel. Vigyázni kell a látványos videókkal és böngészni kell a megbízható szakmai oldalakon található statisztikákat. Szerencsére vezetőtársaim ebben a műfajban kiválóak, éles szeműek. Persze mindezzel együtt is egy légiós szerződtetése mindig valamennyire zsákbamacska marad. Braziljainkat illetően tehát „valamit jól csináltunk”, de biztos, hogy szerencsénk is volt. 

Nem hiszem, hogy különösebb scout-hálózatról beszélhetnénk a magyar futsalban. Bár nem igazán érzem kompetensnek magam e kérdés megválaszolásában – mivel foggal körömmel ragaszkodom ahhoz, hogy sportszakmai értelemben „én nem értek a futsalhoz” – úgy vélem, hogy ez egy nagyon szűk és – tán túlzottan is – belterjes közeg. Akik tényleg benne vannak, azokra jó eséllyel igaz lehet, hogy itt mindenki ismer mindenkit. Nem hiszem, hogy sokáig titokban maradhat, ha valahol egy kiemelkedő tehetség bontogatja a szárnyait vagy éppen egy jegyzett profi váltani szeretne.

- A klub novemberben két hétre vendégül látta egyik brazil játékosa, ifj. Ricardo Sobral édesapját, Ricardo „Cacau” Sobralt, aki nem csak kiemelkedő futsal játékos volt, de jelenleg a világ egyik legjobb edzője, amit többek között két futsal BL-trófeával is bizonyíthat. A hírek szerint vele hosszútávú együttműködést tervez a klub. Miről van szó pontosan? Ez az együttműködés az utánpótlás csapatok játékosaira is vonatkozik?

- Óriási szakmai és erkölcsi lehetőség van klubunk és Cacau kapcsolatában, amit meg is próbálunk kiaknázni. Sajnos pénzben nem tudunk versenyre kelni Cacau nemzetközi ajánlataival, de amíg a fia nálunk játszik, bízhatunk a gyakori a kommunikációban és abban, hogy rendszeresen üdvözölhetjük őt Magyarországon. Az ősszel is jól érezte magát Budapesten és az Újpest Futsal Clubnál. Csapatainknak számos edzést vezényelt és – úgy véljük – ő is úgy gondolja, hogy a fia jó kezekben van. Külföldi edzőtáborozás, utánpótlás-edzésprogram, taktikai képzés szerepel a tervek között és az is felmerült, hogy – ha a járványhelyzet lehetővé teszi – legközelebbi huzamosabb budapesti tartózkodása során – szándékaink szerint az MLSZ támogató együttműködésével – konzultációval egybekötött bemutatót vagy bemutatókat tartana magyar futsal-edzők és más futsal-szakemberek számára. 

- A játékoskeret átlagéletkora 23 év, tehát fiatal csapatról beszélhetünk, de ennek ellenére szükség van az utánpótlásra. AZ Újpest RFC több utánpótlás csapatos is indít a hazai korosztályos bajnokságokban. Összesen hány gyermek sportol Önöknél?

- Úgy gondolom igen, vagyis valóban fiatal a csapatunk, ami jó alapot kínálhat egy hosszabb távú tervezéshez és szerves csapatépítéshez. Ugyanakkor a magyar futsalban eléggé magas a bizonytalanság-faktor, fiatal és tehetséges játékosok gondolják meg magukat egyik pillanatról a másikra és döntenek a befejezés vagy egy más irányú folytatás mellett.

Annyiban pontosítanám a kérdést, hogy az utánpótlásnevelésünk az Újpest Futsal Club Sportegyesület kereti közt folyik, bár ez inkább adminisztratív, jogi és pénzügyi elhatárolás, mivel a szakmai stáb egységes.

A most zajló szezonban U11, U13, U15, U17 és U20-as korosztályainkban összesen kb. 100 fő igazolt játékossal rendelkezünk. Sajnos a rendszeres edzés- és meccslátogatók száma ettől egy kicsit elmarad, de reméljük, hogy a járványhelyzet megszűnésével a hiányzóink is visszatérnek majd. Jövőre tervezzük a korosztályok bővítését „lefelé”, akár egészen az óvodás életkorig. Egyébként most is vannak kisebb srácaink, de sajnos nem annyi, hogy U11 alatt külön korosztályt lehetne/kellene indítani számukra. 

U20-as korosztályunk legjobbjai pedig az NB III-as csapatunkban is pályára lépnek és közülük 1-2 fő lehet esélyes az NB I-es kerettagságra.

- Több világsztár is a futsal világában kezdte a karrierjét (Neymar, Ronaldinho). Látnak most esetleg kiemelkedő tehetséget?

- A világ futsaljára én személy szerint nem látok rá. Azt pedig merészség lenne állítani, hogy Magyarországon vagy az Újpest Futsal Clubnál olyan tehetség bontogatná szárnyait, aki később nagypályán Neymar szintű labdarúgóvá válik. Bár, sose lehet tudni. Annyit azért büszkén mondhatok, hogy megfordultak nálunk olyan azóta nagypályán profi futballistává vált játékosok, mint Kálnoki Kis Dávid, Katona Bálint, vagy Kleisz Márk.

- Milyen karrier-lehetőségei vannak a gyerekeknek? Maradnak futsal játékosok vagy inkább a nagypálya felé veszik az irányt?

- Ez megint egy kiváló kérdés. És ez is attól kiváló, hogy neuralgikus pontra tapint rá. Nos, nagyon nehéz úgy megtartani a tehetségeket a futsalban, ha nagypályán még egy megyei másodosztályú szereplés is több anyagi – és sokszor erkölcsi – elismeréssel jár, mint a futsal NB I. Bár az utánpótlásnevelés során hasznosnak tartják, ha a fiatal nagypályás játékos futsal-képzést is kap, fordítva és felnőtt korban ez már nem feltétlenül igaz. Sportszakmailag tehát kifejezetten kényszerű kompromisszum, hogy NB I-es futsal-játékosaink közül többnek is engedélyeznünk kell a nagypályás „másodállást”, már ha nem épp’ mi vagyunk a „másodállás” és a nagypálya a „fő-„… Kevesebb edzésünkön tudnak részt venni, és ha a meccsek ütköznek, abból is rendre a nagypálya jön ki győztesen. Sokszor mérlegeltük már, hogy nem jobb lenne-e akár szerényebb képességű, de csak a futsalra összpontosító játékosokból építeni a csapatot, de egyelőre maradtunk ennél a vitatható kompromisszumnál.

Sajnos, azt kell, mondjam, hogy hazánkban egyelőre a futsal semmilyen értelemben nem versenyképes a nagypályás labdarúgással.

- Vannak, az MLSZ által meghatározott, feltételei annak, hogy valaki hazai futsal edző legyen? Előírnak speciális képzéseket a futsal szakemberek részére?

- Igen, nagyon szigorúak a különböző osztályokban működő edzők képesítésére vonatkozó előírások, amelyeknek természetesen nekünk is meg kell felelnünk. Én már túlzottan is szigorúnak érzem, mert – ha valamit – akkor ezt igazán rá lehetne bízni a piacra. Teljesen érthető, hogy valaki diploma és szakvizsga nélkül ne gyógyíthasson vagy ügyvédkedhessen, de ha egy klubtulajdonos a saját anyósát akarja az NB I-es csapata kispadjára ültetni, ám tegye! Ha nyernek, akkor senkinek nem lehet egy szava sem, ha meg veszítenek, akkor majd keres képzettebb szakembert. Minél magasabb az osztály, annál kevésbé élnék kikötésekkel. 

És igen, vannak speciális képzési programok, de most azokat is fel kellett függeszteni a járványügyi előírások miatt. 

- Az NB I-es csapatnál 2021 január 25-én Frank Tamás, egykori szövetségi kapitány,  váltotta Póta Balázst a vezetőedzői székben. Milyen elvárásokat fogalmaztak meg vele szemben? 

- Új vezetőedzőnkkel szemben az elvárás röviden a biztos – tényleg biztos – bennmaradás. A keret erre teljesen alkalmas, de munka azért lesz vele. Volt egy kis frissítés januárban, amit – összességében – erősödésként értékelünk. De a régi és új játékosok megismerése, az újak beépítése és összeszoktatásuk fajsúlyos edzői feladat. Elvárás még a taktikai repertoár bővítése és a kiélezett helyzetek, ki-ki meccsek eddiginél eredményesebb kezelése, lehozatala.

- A csapat jelenleg a 8. helyen áll a bajnokságban, ahol hamarosan következik a rájátszás, illetve még a MK-ban is érdekeltek. Milyen előzetes várakozásaik vannak a végső helyezés tekintetében?

A bajnokságban a biztos bennmaradást úgy is le lehet fordítani, hogy szeretnénk az alsóház felső pozícióinak valamelyikében – tehát legalább a 7. helyen – végezni.

A Futsal Magyar Kupa Final Four-jába való bejutás az Újpest Futsal Club eddigi egyik legnagyobb sikere lenne, amire minden esélyünk megvan, hiszen idegenbeli győzelmünk után másodosztályú ellenfelünket otthon fogadjuk. Eddigi utunk kalandos és valamelyest szerencsés is volt. Pár másodperccel a vége előtt szerzett góllal jutottunk túl fantasztikusan küzdő NB III-as ellenfelünkön, aztán egy szép és biztos győzelem az Aramis ellen, végül egy a végén „szűkké” váló győzelem a REAC ellen idegenben. Bekerülésünk esetén nagyon nem mindegy, hogy kit kapunk az elődöntőben. Most és személy szerint egy döntőbejutással kiegyeznék. De remélem, hogy az edző és a játékosok nem...

- Véleménye szerint mivel lehetne népszerűsíteni a futsal sportot hazánkban? Ismert Önök előtt, ha van ilyen, a szövetség erre vonatkozó stratégiája?

- Nagy szükség lenne erre, mert a népszerűség jelenlegi szintjén már a sportág – én a futsalt valójában a nagypályás labdarúgástól külön sportágnak tekintem – stagnálása is illúzió. Vírusmentes időkben is jórészt pangó csarnokok, minimális szponzori/befektetői érdeklődés és szinte zéró jelenlét az országos írott és elektronikus sportmédiában. Ez utóbbi alól természetesen a szakmai portálok üdítő és fontos kivételt képeznek.

Komplex futsal-fejlesztési stratégiáról nem tudok, de az MLSZ tesz ilyen jellegű erőfeszítéseket. Ilyen például az évek óta rendszeresen kiírt téli utánpótlás futsal-bajnokság. Ugyanakkor, a „magyar ravaszdiságon” ez is félre megy. Nagypályás klubok a nagypályás utánpótlás-játékosaikat nevezik be, minimális létszámú, de maximális számú csapatra osztva, hogy ilyen módon a lehívható tao-támogatást maximalizálják. A gyerekeket nagypályás edzőik – sokszor a futsal eltérő szabályainak elemi ismerete nélkül – „készítik fel”, amiből az sül ki, hogy egy jót „teremfociznak”, majd hazamennek és a nagypályás klubhoz befolyik az eredetileg a futsal fejlesztésére szánt tao, amit azok – természetesen – a nagypályás utánpótlás-nevelésre fordítanak. Hát ennek így nyilván semmi értelme nincs, és sokkal célravezetőbb lenne ezeket az összegeket a ténylegesen futsalt művelő klubok, szakmai műhelyek támogatására fordítani.

A nagypályás labdarúgásba évek óta rendkívül magas összegek áramlanak – vagy inkább ömlenek – legalábbis magyar viszonylatban, legyen szó tao-ról, stadionépítésről, irányított szponzorációról, tévéközvetítésről, bármiről. Ami a nagypályás futballban a milliárd, az itt nálunk futsalban a millió. Innen is üzenem a tisztelt potenciális befektetőknek, hogy míg a nagypályás labdarúgás milliárdos összegeket is képes nyomtalanul elnyelni, addig futsalban már néhány millió forintnyi többletforrással is látványos előrelépés, adott esetben sikerek, címek érhetők el. 

- Végezetül, ha lenne három kívánsága, akkor mit kívánna a csapat eredményes szereplése érdekében? 

- Bőkezű szponzorokat, a járványügyi korlátozások mielőbbi teljes feloldását és egy saját csarnokot, természetesen Újpesten. Ez utóbbi, amellett, hogy a szakmai munkát magas színvonalon kiszolgáló infrastruktúrát jelentene, talán gazdasági alapot is adhatna ahhoz, hogy az Újpest Futsal Club hosszú távon váljon a magyar NB I meghatározó csapatává.

Az interjú készítője Radics Judit, a Budai Sportoktató Akadémia sportszervező-menedzser képzésének hallgatója, az Újpest 1885 Szurkolói Klub vezetőségi tagja.