– Milyen érzés a lelátó után a kapuból figyelni a csapatot, s annak tagjának lenni?
– Nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy az Újpest Futsal Club tagja lehetek, és hogy Újpest címeres mezben léphetek majd hétről-hétre pályára. Egyébként komoly dilemma volt, hogy lejöjjek –e edzésre, hiszen nem akartam cserben hagyni a társakat a lelátón és azt, amit az elmúlt idényekben felépítettünk mi néhányan. Viszont csak az az óriási megtiszteltetés ért, hogy az Újpest egyik csapata hívott, így végül nem mondhattam nemet. Remélem, hogy a srácok nélkülem is legalább annyira aktívak lesznek a szurkolásban, mint eddig – s szép időket élhetünk majd meg közösen!

– A RAFC NB II-es futsal csapatában szerepeltél az előző idény során. Mit érdemes tudni még a sportmúltadról?
– Nagypályán kisebb megszakításokkal 1998 óta futballozok, tagja voltam ez idő alatt az MLTC, az Ikarus BSE, a RAFC korosztályos utánpótláscsapatainak, illetve az Ikarus BSE, az RSC és a RAFC felnőttcsapatának. A RAFC és az Ikarus tartalékcsapataival két ízben megnyertük a BLSZ Tartalékbajnokságát – azt hiszem, hogy ezeket nevezném a legnagyobb sikereimnek. A kispályás labdarúgásban 1999 óta vagyok jelen, ahol először a Sailor FC, majd a Bambusz FC csapatával, később a kamino.hu gárdájával koptattam hétről-hétre Budapest műfüves pályáit és csarnokait. A futsalba tavaly kóstoltam bele igazán, amikor a RAFC Futsal Club tagjaként védhettem az NB II keleti csoportjában. Sajnos ez a csapat azonban pénzügyi problémák miatt a nyáron megszűnt – ekkor jött az újpesti lehetőség.

– A civil életben mivel foglalkozol?
– Civilben magyar-történelem szakos tanárnak készülök, sőt, papíron már az is vagyok, hiszen 2012 nyarán sikeresen lediplomáztam. Elhelyezkedni azonban még nem tudtam tanárként, hiszen a Károli Gáspár Református Egyetemen még van egy éven az Irodalom és Kultúratudomány mesterképzésből – ez kell ugyanis ahhoz, hogy egyszer a távoli jövőben az irodalomtudomány doktora lehessek. A tanársággal egyébként a célom az, hogy ha minimálisan is, de felnyissam a jövő fiataljainak a szemét, megtanítsam őket arra, hogy bátran legyenek büszkék történelmükre, csodálatos anyanyelvükre és magyarságukra – hiszen ezek azok a fogalmak, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy magyarként még hosszú évszázadokig megmaradhassunk a Kárpát-medencében.

– Ha jól tudom, mindezt a kötődést, érzést, tudást igyekszel az interneten keresztül, blogot vezetve is átadni az olvasóidnak…
– A blogomat azért hoztam létre, hogy az esetleg másoknak is érdekes gondolataim ne tűnjenek el a süllyesztőben, hanem talán egyfajta elszórt magként másokban is táptalajra leljenek. Tudom, hogy ez kissé fellengzősen hangzik, de a visszajelzések alapján azért voltak olyanok, akiket meg tudtam szólítani. A blogban – amelyet az elmúlt hónapokban újfent nagyon elhanyagoltam – könyvajánló írások mellett megemlékezések, gondolatfoszlányok és hétköznapi történetek is megtalálhatóak. Az Újpest-szurkolókat talán leginkább az „Egy Ultra naplója” című sorozat érdekelheti, amelyben azt próbálom bemutatni a nagyközönségnek – a meccsekre nem járó civileknek –, hogy min is megyünk keresztül mi szurkolók hétről-hétre, mi visz rá minket arra, hogy a rengeteg negatívum ellenére továbbra is szerelmesek legyünk csapatunkba, és elkísérjük mindenhova, ahová csak lehet.

– Az előző idény végén te kaptad a Purple Heart Díjat, amelyet minden évben az a személy kap meg, aki munkájával, hozzáállásával a legtöbbet teszi a klubért, ráadásul szurkolóként… 
– Nagyon nagy megtiszteltetés volt megkapni a díjat, bár nem hiszem azt, hogy én egyszemélyben érdemeltem meg ezt – hiszen szerintem annak a kis magnak, akik mindenhol ott voltak ugyanúgy kijárt volna az elismerés. Ez esetben meg kell említenem – a teljesség igénye nélkül, ezért ha valakit ne adj Isten kihagytam volna, attól elnézést – Balogh Sándort, Durucz Dávidot, Gergely Balázst, Gönczi Gergelyt, Ivanics Bencét, Jezsik Bélát, Villányi Zoltánt – akik az NB II-ben, majd az NB I-es szezonban végig mindenhol ott voltak, és akiknek a segítsége nélkül nem tudtuk volna így megszervezni a szurkolást.

– Pénteken kezdetét veszi a bajnokság, mit gondolsz az együttesünkről? Milyen benyomások értek a tréningeken?
– A csapattársakkal kapcsolatban hatalmas pozitívum az, hogy szinte mindenki Újpest szurkoló – ezért úgy vélem, hogy az akarattal, az utolsó percig való küzdeni tudással nem lesz problémánk. A játéktudással kapcsolatban nem részletezném a véleményemet, hiszen a csapat még nagyon az út elején jár, a többség még csak most kezdte el tanulni, hogy mi is a futsal. Ezért is kérem mindenkitől, hogy legyen türelmes a csapattal, hiszen egy ilyen fiatal gárdánál előfordulhatnak nagyobb hullámvölgyek is – abban viszont biztos vagyok, hogy a pályán mindenki 110 százalékot fog nyújtani, és „meg fog dögleni” az Újpest sikeréért. Az első évben én a középmezőnybe várnám a csapatot, hogy aztán a másodikban, egy év rutinnal felvértezve igazán vérmes reményekkel vághassunk neki a bajnokságnak.