Ifj. Zoufal Nándor: „Hittünk magunkban”

Tizennégy góllal házi gólkirály lett, és emellett a kanadai pontversenyben is az élen végzett ifj. Zoufal Nándor. A 27 éves, újpesti nevelésű játékos pályafutása egyik legnagyobb sikerét érte el a futsal NB II bajnoki címével. 189 cm magas centerünk reményei szerint az NBI -ben már az első évben középcsapat lehet az Újpest Futsal Club.

– A keddi argentin – görög meccs első perceiben beszélgetünk, így adva van az első kérdés, hogy tetszik eddig a világbajnokság, és kinek szurkolsz?

– Eddig az európaiak és az afrikaiak játéka is nagy csalódás a számomra. Az olaszok, angolok, franciák mind gyengén szerepelnek. Egyedül a dél-amerikai csapatokon látom, hogy igazán nyerni akarnak, és emellett szép focit is játszanak. Remélem most már, hogy közülük valamelyik nyeri a VB-t. Természetesen erre az argentinok és a brazilok a legesélyesebbek, de azért a németeket sem írnám le, akik az első mérkőzésükön kifejezetten jól játszottak. Az európai kedvencem egyébként Hollandia, míg a favoritom a végső sikerre Brazília.

– Térjünk vissza a futsalhoz, és az Újpest Futsal Clubhoz. A téli szünetben még nem álltunk túl jól. Bíztál-e ekkor a feljutásban, és hogyan értékeled a tavaszi szezont?

– Természetesen bíztam benne, de nem adtam rá nagy esélyt. Tudtuk, hogy csak akkor van sanszunk, ha mindenkit megverünk, főleg az előttünk állókat. Ez nagyjából sikerült is, hiszen a Nagykáta elleni 1-1-es döntetlen mellett csak győztes meccseink voltak. Elmondhatjuk, hogy erősödtünk a tavaszi idényre, és az alapszakasz második felében már a gólok is megérkeztek. Amikor minél több gólt kellett rúgnunk, akkor 14-et lőttünk, és amikor 6-tal kellett győznünk Gödöllőn, azt is tudtuk teljesíteni, igaz csak egy utolsó percben szerzett góllal, de ez továbbjutást ért. A rájátszásban először az ELTE csapatát kaptuk, aminek örültünk, mert úgy véltük, hogy egy könnyebb ellenfél jut nekünk, de alaposan tévedtünk. Így visszagondolva azt mondom, hogy a legerősebb ellenfeleink ők voltak. Szerencsére erre a meccsre megjelentek a szurkolóink a lelátón, ami nagyon kellett, mert lehet, hogy nélkülük nem jön össze a siker. Következett a Füred, akiktől az eredményeiket látva kicsit féltünk, de nem kellett volna. Az első meccsen már eldőlt a továbbjutás, a visszavágó már csak „jutalomút” volt, hiszen a továbbjutás és így az NB I kiharcolása nem forgott veszélyben. Az ózdiakról tudtuk, hogy nagyon gólerősek. Nagy fegyvertény volt, hogy egyedüliként a mezőnyben győztünk a csarnokukban. Ezen e mérkőzésen jól és taktikusan játszottunk. A visszavágón – bár a helyzeteink az első félidőben megvoltak – simán kikaptunk, de erről a meccsről már nem nagyon érdemes beszélni, mert a végén a miénk lett a három pont. Összességében azt mondhatom, hogy ugyan az edzéslátogatottság nem nagyon javult az őszihez képest, de rutinos játékosok érkeztek, akik sokszor játszanak együtt, így az itt maradt régiekkel együtt sikerült megoldani a feladatot.

– 14 góllal házi gólkirályi címet szereztél, és a kanadai táblázaton is az élen végeztél. Mit jelent ez neked?

– Nagyon örülök neki. Mivel center poszton játszottam, így főleg a góllövés volt a feladatom. Voltak fontos góljaim, de ebben a szezonban, mint kiderült minden gól az volt, hiszen a gólkülönbségünknek köszönhetően jutottunk a rájátszásba. Sajnos a végére elfogytak a góljaim, de akkor jöttek mások. Összességében több gólt is lőhettem volna, így nem vagyok maradéktalanul elégedett.

– Hova helyezed ezt az eredményt eddigi pályafutásodban?

– Gondolkodtam ezen, mert aranyérmem – mert azért én ezt annak veszem – még nem volt. Juniorban, ifiben is ezüstéremig jutottam eddig. Mindenképpen az elsők között van ez a siker a pályafutásomban, főleg, hogy ezt az Újpest mezében értem el.

– Mennyire vagy elégedett a csapat és a saját teljesítményeddel?

– Csapatszinten, amit elterveztünk, azt elértük. Ettől függetlenül ennél sokkal többet tudunk. Ahhoz, hogy ez ki is jöjjön belőlünk, minél több edzés kell és, hogy minél többet játsszunk együtt. A tavasz első felében a helyzetkihasználással volt sok problémánk, ez a későbbiekben sokat javult, de sajnos az utolsó meccsen újra előjött. Általában csapatteljesítménnyel nyertünk, de volt egy-két olyan eset, amikor egy játékos egyénileg hozta a meccset, mint pl. Kurucz Laci az Aramis ellen. Magammal sem vagyok teljesen elégedett. Amellett, hogy én is hagytam ki sok helyzetet, játékban is nyújthattam volna többet.

– Véleményed szerint ki volt az idényben a csapat legjobbja?

– Ha az egész évet nézzük mindenképpen Pedro (Pátrovics Attila – a szerk.) volt a legjobb. Sokszor hozta nekünk a meccset. Végig kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott. Sokat köszönhet neki a csapat.

– Szerinted mi volt a csapat fő erőssége és gyengéje?

– Gyengéje a már előbb említett helyzetkihasználás. Fizikailag nem volt gondunk, de az, hogy tíz helyzetből csak 3-4 gólt szereztünk, az NB I-ben már kevés lesz. Itt jóval kevesebb lehetőségre számíthatunk, így jobban kell figyelnünk a befejezéseknél. Az erősségünk talán az volt, hogy hittünk magunkban. Volt bennünk akarat, és ha e mögött tudás is van, akkor csak siker lehet a vége. Örülünk, hogy ezt a szurkolók is észrevették, és a csapat mellé álltak.

– Ha már az NB I-et említetted, szerinted mire lehet képes az Újpest FC az első osztályban?

– Ez nehéz kérdés, és még nem is tudom megválaszolni. Nagy változások várhatók a csapatok kereteiben. Az biztos, hogy a Győr és a Berettyóújfalu erősödni fog. Ellenük a tisztes helytállás lehet a cél. Azt még nem tudjuk, hogy a mi csapatunk hogyan fog összeállni. Mindenképpen kell erősödnünk, de minden pénzfüggő, hiszen jobb játékosok akkor jönnek, ha fel tudjuk venni anyagilag a versenyt a többi csapattal. A bennmaradás így is alapkövetelmény kell, hogy legyen, de én örülnék, ha középcsapat lennénk már az első évben. Az Újpest névhez nem lenne méltó, ha a kiesés ellen kellene küzdenünk.