Ködöböcz Tibor: „Óriási megtiszteltetés, hogy pályára léphettem az Újpest színeiben”

Ködöböcz Tibor fél éve csatlakozott a csapathoz. Tavasszal még csak edzéseken vett részt, de nyáron leigazolta klubunk. Az alapozás alatt egy kisebb sérülést szenvedett, emiatt sokáig nem került a keretbe, de a múlt héten eljött a pillanat, és a 27 esztendős labdarúgó a Huszárok ellen pályára léphetett lila-fehérben. Tibivel a csütörtöki Kangoo-edzés utáni csapatösszejövetelen ültünk le beszélgetni.

– Nyíradonyban bemutatkozhattál végre az Újpestben. Milyen érzés volt?

– Óriási megtiszteltetés, hogy az Újpest színeiben játszhattam. Tavaly március óta edzek a csapattal, és gyakorlatilag azóta arra várok, hogy bemutatkozhassam a csapatban.

– Milyen terveid vannak a továbbiakra?

Szeretnék minél több játéklehetőséget kapni, minél nagyobb hasznára lenni a csapatnak. Bebizonyítani magamnak és a többieknek is, hogy hasznos tagja tudok lenni a társaságnak.

– Nagypályán játszol?

– Már nem. A Vasasban nevelkedtem nagypályán, ott voltam hét évig, utána pedig a BVSC-be kerültem, és ott játszottam felnőtt meccseket, NB II-ben és NB III-ban. Ezután volt egy sérülésem, amiért a nagypályás pályafutásomnak vége szakadt. Kispályán csak baráti társaságokkal, különböző bajnokságokban játszottam, hivatalos mérkőzésen ez volt a bemutatkozásom.

– Miben különbözik a két sportág?

– Nagyon, bár ezt a játékot nagypályára át lehet vetíteni, de fordítva ez nem annyira működik. Tehát a labdával való bánás ugyanaz, de a mozgások és maga a játék az teljesen más. Még az 5+1-es kispályás focitól is teljesen különböző sportág.

– A nyáron egy kisebb sérülésed volt, emiatt kihagytad az alapozás egy részét. Ezalatt kialakult egy csapat, ami azóta szinte végig játszott. Nem könnyű most bekerülni a keretbe…

– Nem, de bízom magamban, és a munka előbb utóbb meghozza gyümölcsét. Egy húzódásom volt az alapozás alatt, ami annak is köszönhető, hogy elszoktam már a komolyabb terheléstől. De a két és fél hét pihenő jól jött, és azóta már minden rendben. Csinálom, amit kell, megpróbálok a lehető legtöbbször ott lenni az edzéseken, és hála Istennek ennek most meglett az eredménye, és remélem további eredményei is lesznek.

– Milyennek találod a csapategységet?

– Úgy gondolom, hogy egyre jobb. Sokakat ismertem már azelőtt is, mielőtt idejöttem a csapathoz. Egy jó társaság alakult ki, de ez még fokozódhat. Tehát minél több időt leszünk együtt, annál erősebb csapatszellem alakulhat ki, és annál több mindenre leszünk képesek egymásért.

– Hogyan tetszett a Kangoo edzés?

– Ez is egy csapatépítő esemény volt. Egy új dologgal ismerkedtünk meg, ami akár még hasznos is lehet. Olyan izmokat mozgattunk meg, amiket máskor nem használunk. Ki fogja még forrni magát, hogy ez mennyire lesz hasznos, és mennyire kell intenzíven csinálni, hogy meglegyen a megfelelő hatásfoka számunkra.

– Hétfőn zárjuk az évet az Aramis ellen. Tudod, hogy játszol-e?

– Nem tudom, hogy keretben leszek-e, bízom benne, de ha nem, akkor is szurkolok a csapatért. Ha pedig játéklehetőséget kapok, akkor mindent megteszek a sikerért. Jó lenne három ponttal zárni a szezont, kilábalni abból a kis hullámvölgyből, ami volt, és akkor a 4. helyen zárnánk a szezont, egy ponttal lemaradva a harmadik Cső-Montagetól, ami óriási eredmény ahhoz képest, amilyen célokkal indult ez a csapat.

– Véleményed szerint a bajnokság végére mire lehet képes az Újpest?

– Úgy gondolom, hogy a 3-4. hely nem egy túlzott célkitűzés, hogyha mindenki azt nyújtja, amit tud, akkor akár odaérhetünk a dobogó harmadik fokára, illetve jó pozícióból kezdhetjük a rájátszást.