Évértékelő (3.): Csicsó Sándor "Dicséretes a 2. helyezésünk!"

Folytatjuk évértekelő interjú sorozatunkat. Ezúttal Csicsó Sándor szólal meg, a csapat alapembere, aki kapus poszton évek óta meghatározó játékosa együttesünknek. Csicsó Sándor már a 2010/2011-es szezonban NB I-et megjárt újpesti futsal csapatban is védett. Ezt követően a 2013/2014-es szezonra ismét lehetett rá számítani, azóta pedig egy dolog volt biztos az elmúlt 4 évben: Csicsó Sándor a kapuban.  Ezalatt az időszak alatt 80 NB II-es mérkőzésen védett az Újpestben!

Milyennek értékeled az elmúlt évet?

- Vegyes érzelmekkel értékelem. Csalódott vagyok, amiért nem jutottunk be az első helyért vívott mérkőzésekre, ami a feljutást döntötte el. Mindemellett az edzéslátogatottság hiánya miatt, mindenképpen dicséretes a második helyezésünk a felsőházban.

Ennek ellenére szezon előtt ez sem tűnt reálisnak. Gondoltad volna hogy ilyen jól fogunk szerepelni?

- Bevallom, hogy a 4. helyre vártam magunkat a szezon kezdetekor. De a félidőhöz közeledve ez módosult bennem a bajnoki címre, ami aztán nem sokon múlott a végén.

Milyennek ítéled az idei bajnokságot?

- A bajnokság alapszakaszában jónéhány mérkőzés nem NB II-es színvonalú volt, ezért igazából örülök neki, hogy átszerveződik a második vonal bajnoki rendszere. Persze az utazás szempontjából lehet rosszabb lesz a helyzet, de a színvonalat szem elött tartva mindenkinek így lesz jobb. A szurkolók jobb és kiegyensúlyozottabb bajnokságot és mérkőzéseket láthatnak majd a jövőben már a másodosztályban is.

Mikor hitted azt, hogy ez a csapat többre hivatott mint az első hat? 

- Az alapszakasz feléhez közeledve már úgy éreztem, hogy itt több van bennünk, mint az előzetesen megálmodott 4.hely. Ezt bizonyította az első fordulóban a Dunakeszi elleni sima idegenbeli győzelem, a Csömör elleni úgyszintén sima hazai győzelem, a Szeged elleni hatalmas bravúr (5-1-ről nyertünk 6-5-re néhány perc leforgása alatt a végén – a szerk.)… Ha ilyen teljesítményre vagyunk képesek, akkor van keresnivalónk a dobogón is…

Miben sikerült fejlődni es mi az ami meg sokkal jobban fejlesztésre szorul?

- A védekezésben és a csapatjátékban nagyot fejlődtünk a végére, mindezt bizonyítja a legkevesebb kapott gól a bajnokságban. Ugyanakkor sajnos a pontrúgásaink kissé szétestek a végére, pedig eleinte még gólokat hoztak mérkőzésenként. Fejlődni talán a támadó játékunkban kéne, hogy ne csak kontrákból legyünk veszélyesek, hanem ha nekünk kell irányítani egy védekező csapat ellen ott is helyt tudjunk állni. Ne alakuljon ki állófoci támadásoknál, tanácstalan játékosokkal, amit aztán sok eredménytelenül félpályáról leadott lövésekkel fejezzük be.

Egyénileg?

- Egyénileg képzett, technikás játékosok alkotják a keretet. Így nem egyénileg van szükség a fejlesztésre, hanem csapat szinteni mozgást kéne jobban begyakorolni. A pontrúgásokat tökéletesíteni… Ehhez a legfontosabb az edzésre járás hiszen itt tudjuk ezeket elsajátítani elsősorban!

A szezon nagy részében felváltva védettek Szőczei Istvánnal, talán mondhatjuk remekül mindketten, majd a szezon végére hárman, hiszen Vámosi Marcel csatlakozott a kerethez.

- Igen, ezért szeretek a Pistivel (már évek óta) egy csapatban lenni. Több csapatban is voltunk együtt. Amikor én vagyok hullámvölgyben akkor ő tud pluszt hozni és amikor neki nem megy, akkor meg nekem jön ki a lépés. Szerencsére olyan régóta vagyunk barátok, hogy nem jelent gondot a másik mögött ülni a padon. Minden mérkőzést meg szoktunk egymás között beszélni, hogy mik voltak a hibák, hogyan kellett volna csinálni. és ahogyan láthatjuk a kapott gólokon, jól bevált módszer lett. A végére már 3-an lettünk bevethetőek, ez azért egy kis nyomást tett ránk.

Milyennek ítéled a kapusok közti összhangot es az évet ebből a szempontból? 

Adott két régóta itt lévő, nagy rutinnal rendelkező, de lassan kiöregedő kapus és egy fiatal feltörekvő, hatalmas tehetséggel rendelkező, de még hullámzó teljesítményt nyújtó, az új nemzedéket képviselő kapus. Nem irigylem az edzőt! Marci rendkívül közvetlen és rendes srác, így hamar „befogadásra” került. A következő szezonban viszont nehéz lesz a felállás, ugyanis mindenki szeretne védeni, de ugye csak 1 kapus lehet a kapuban! Félidőnkénti cseréknek nem sok értelme van, viszont mérkőzéseken ha mindig más véd akkor meg 3 hetente 1 meccset védeni nem igen fog jó formát eredményezni egyik kapusnak sem… Az ész persze tudja, hogy nem én vagyok a jövő. Úgy érzem, hogy van még bennem egy pár remek év, amiért kellő képpen megküzdők majd edzésen, hogy első számú lehessek a jövőben. 

Mivel töltöd a nyári pihenőd?

- Sajnos csak munkával, mivel edzések már nincsenek.

Mennyire leszel aktív sportoló nyáron?

- Szinte semennyire, remélem az edzések minél előbb elkezdődnek!

Mit vársz a következő szezontól. Ugyebár két csoportos lesz az NB II, várhatóan sokkal erősebb lesz.

- Várhatóan, de majd kiderül. A bajnokság sötét ködbe burkolódzik jelenleg. Nem tudom, hogy milyen erőket képviselnek majd az ellenfelek. De a keretet figyelembe véve a tabella elején keresném magunkat a szezon végén!

Te idén mint kapus edző is bele kóstoltál a munkába hiszen az utánpótlás srácokat rendszeresen edzetted és a táborba is mész. Mennyire új neked ez a feladat és hogy tetszik?

- Mint okleveles edző („D” licensz, akkor még volt ilyen mikor elvégeztem, néhány évvel ezelőtt) már edzettem fiatal kapusokat, igaz nagypályán. Remek érzés segíteni, tanítani a fiatal korosztályt, akik lesik minden mozdulatomat mikor bemutatom a gyakorlatot. Sajnos sok helyen a kapusokat nem kapusedzéssel képzik, hanem állj a kapuba aztán fogd meg módjára általában „legkissebbet”, „legügyetlenebbet” állítják be. Nálunk (ÚFC) nem így van! Miután én is kapus vagyok immár 30 éve, előnyben részesülök sok edzővel szemben, ugyanis én be is tudom mutatni a helyes mozgásokat, védéseket és technikákat a kapuban. A gyerekek nagyra értékelik azt, hogy láthatják is mit kérek tőlük számon.

Mérkőzés fotók: Dunakeszi Kinizsi