"Nagyot fejlődtünk és dolgozunk tovább!" – szezonértékelő és idénynyitó interjú klubunk elnökével!

Eltelt egy újabb bajnoki szezon, és nemsokára kezdődik is az új idény! Az Újpest FC-220Volt története második legjobb eredményét érte el az NB II-es bajnokságban. A tavalyi csoport második helyezés már kötelez is valamire, hiszen visszalépni innen már senki sem szeretne. Az előrelépés viszont nehéz lesz, hiszen az előző idényhez képest jelentősen megerősödött az NB II. A 2017-18-as szezonban már csak két csoport lesz az eddigi 4 helyett! A klub előző évéről, a következő szezon várakozásairól, az utánpótlás megerősítéséről kérdeztük Sós Lászlót, klubunk elnökét.

- Hogyan értékelnéd az előző szezont? Milyen pozitívumokat illetve negatívumokat tudnál kiemelni belőle?

- A csapat szereplése kimagasló volt, jobban sikerült, mint ahogyan előzetesen azt várni lehetett, igaz, menet közben sikerült tovább erősíteni a keretet, ami miatt megnőhetett a sikeréhségünk. A jó szereplés ellenére mégis némi hiányérzet van bennem, mert játékosállományt tekintve meggyőződésem, hogy erősebb keretünk volt, mint az előttünk végző és döntőért játszó csapatoknak. Gyakorlatilag két és fél erős sorral rendelkeztünk volna, ha mindenki hadra fogható. Ezért szerepeltünk jól a rangadókon is, mert volt merítési lehetőség. A kevés edzés, illetve létszámhiány miatt azonban törvényszerű volt, hogy elmaradt a még nagyobb bravúr. A csapat szempontjából ezek a pozitív és negatív dolgok. Klub szempontjából sokkal több volt a pozitívum, elindítottuk a saját utánpótlásképzésünket. Csupán 14 gyermekkel kezdtük szeptember végén, de néhány hónap alatt megdupláztuk, majd év végére megtripláztuk a létszámot. A várt növekedésnél ez gyorsabb volt, adódott is belőle nehézség, hiszen teremidőt kíván ez a sportág, és a több gyermek többlet teremidőt igényelt, ám sikerült ezt is megoldani.

- Négy játékos távozott, eddig 3 ember érkezett. Mi várható a következő szezonban a felnőttektől a megerősödött NB II-ben! Van kimondott cél?

- A négy játékos közül, kettő volt alapember, ám edzésekre ők sem tudtak járni, vagy csak elvétve. A most hozzánk igazoló játékosok azonban edzésmunkából is kiveszik a részüket, és kvalitásukat tekintve is jók, a tavalyi csapatban is alapemberek lehettek volna. Ezek fényében úgy látom gyengülni biztos nem gyengültünk, inkább erősödést várok, de ezt majd csak a bajnokság közben látjuk pontosan. Várhatóan lesznek még érkező játékosok is, mert túl sokan azért nem vagyunk. Ha kialakult a végleges keret, utána tudjuk meghatározni a kimondott célt, de szeretném, ha a dobogóért harcolnánk a megerősített NB II-ben is. Abban pedig bármi benne van. Tavaly is elmondtam, idén is megerősítem: szeretnénk, ha az Újpest Futsal Club néhány éven belül újra NB I-es lenne. Ezt két éve 3-5 éves távlatban határoztuk meg az elnökséggel, eddig minden évben sikerült fejlődni, ha ez töretlen marad akkor ez a cél tartható és elérhető lehet. Ennek azonban van egy anyagi oldala is, amely a mostani NB II-hez képest jelentős többletforrást igényel. Ezen a téren nagyobb a lemaradásunk, idén szeretnénk ebben is előbbre lépni. A tavalyit leszámítva a korábbi években gyengén szerepeltünk, sokszor az életben maradás volt a cél. Főszponzorunk, a 220Volt, illetve pályázatok segítségével anyagilag a klubot rendbe tettük, most már megvan az alap, és egy olyan csapat, amely köré lehet egyéb szponzori megállapodásokat kötni. Ez egy nehéz út, de reméljük ezen a téren is sikerek övezik majd a munkánkat. E nélkül nem fogunk tudni előbbre lépni.

- Sikerült összerakni a klub utánpótlását, amit gyakorlatilag most újra kell építeni? Mi a véleményed erről?

- Egy elkezdett munkát sosem kell elölről kezdeni. Való igaz, hogy tavaly nagyot fejlődtünk ezen a téren, de ez inkább létszámban, mint sem minőségben jelent meg. Idén a minőségre is figyelni fogunk, olyan utánpótlás edzőket igazoltunk, akik már komoly szakmai múlttal rendelkeznek ebben a sportágban, egyikőjük testnevelő tanár is. Mindemellett a felnőtt csapat edzője Zoufal Nándor a jövőben már szakmai igazgatóként is felügyeli az edzői csapat munkáját. Egy meghatározott koncepció alapján végzik és tanulják a futsalt a nálunk játszó gyerekek, így amikor a későbbi években korosztályt lépnek, nem kell elölről kezdeniük mindent, hanem tovább tudnak fejlődni. A korábbi edzők nem szerettek volna ebben a munkában részt venni, így ezen változtatni kellett. Most próbálják a gyermekeinket átcsábítani máshová, másik egyesületbe. Akik maradnak, illetve az újak, akik jönnek, jó döntést hoznak.

- Az egyesület sikeresen pályázott a TAO-n! Mennyivel nő ezzel a mozgásterünk?

- Örülünk, e nélkül ugyanis nehéz lenne tartani a fejlődést. Sajnos volt egy-két olyan elem, amelyre nem sikerült pénzt igényelnünk, ezeket igyekszünk máshogyan előteremteni. Ilyen például egy saját kisbusz, amely szükséges lenne. A TAO azonban remek kezdeményezés, számunkra óriási segítséget nyújt az eszközbeszerzésben, illetve teremköltségekben, edzői fizetésekben.

- Milyen tárgyalásokat folytat a klubvezetés, hogy még inkább előre tudjon lépni az egyesület?

- Megbeszéléseket folytatunk az újpesti önkormányzattal, szeretnénk jobban kivenni a részünket az újpesti sportélet aktivitásából. Zsigmond Barna és Molnár Szabolcs alpolgármester urakhoz segítségért fordultunk, amelyben azt kértük, hogy a megnövekedett utánpótlás teremigények miatt segítsen nekünk otthonra lelni az egyik újpesti intézményben. Ezek jelenleg folyamatban vannak, remélem lesz eredménye. Ezenkívül megbeszéléseket folytatunk más nagypályás egyesületekkel, hogy még jobban segítsük egymás munkáját, hiszen a legtöbb gyerek, aki futsalozik, az nagypályán is focizik. A fejlődéshez mindkét sportág szükséges. Ha terveinket siker koronázza, akkor hamarosan bejelenthetünk egy olyan együttműködést, amely áttörést és hatalmas lehetőséget jelenthet minden nálunk sportoló fiatal számára.

- Az utóbbi néhány évben egyre több elismerést kap a futsal a nagypályás szakág képviselőitől, de az igazi áttörés még mindig várat magára! Szerinted minek kell még történnie ahhoz, hogy a „mostohatestvért” mindenki elfogadja hazánkban?

- A futball az első számú sport a világon. Ezt tudomásul kell venni. Ennek „kistestvére” a futsal, vannak országok ahol ez az áttörés már megtörtént, a spanyol ligában több ezren járnak bajnoki mérkőzésekre, komoly rangja van a bajnokságnak. Itthon mindössze néhány klub van, amelyek profi szinten működnek, ez még kevés önmagában. Egy-két kiemelkedő csapat kevés ahhoz, hogy a futsal tömegeket vonzzon. Az elmúlt években - főleg Dárdai Pál szavait meghallva - egyre elfogadottabb a futsal megítélése. Ez pozitívum.  Az ehhez hasonló pubilcitás és pozitív megítélés tud csak fejlődést előidézni, illetve a nagyobb média megjelenés, amely hatására a szponzoráció jobban megindulna a sportág irányába és az egész életképesebbé válhatna. Korábbi években volt saját tv magazin műsora a futsalnak, az országos sportnapilap nem csak az eredményeket, hanem tudósítást is közölt, mára ezek szinte eltűntek. Az emberek azt sem tudják mikor van mérkőzés. Meg kell ismertetni ezt a sportágat velük. Az elmúlt években már tv-be került 1-2 élvonalbeli meccs, ez mindenképp jó jel, de még nagyon kevés. Én elhiszem, hogy a média minél nagyobb nézettséget akar lehetőleg minél előbb, de ha nem ismertetik meg az árut a fogyasztóval, akkor a fogyasztó honnan tudja szüksége van-e rá? Olyan ez mint a reklám. Azt például alig tudják, hogy a legjobban jegyzett magyar futsal játékosunk Dróth Zoltán olyan elit klubban szerepel a futsal világában, mintha Dzsudzsák Balázs nagypályán a Real Madrid játékosa lenne. Rajta kívül idén nyáron újabb magyar játékos igazolt erős bajnokságba, méghozzá a spanyol élvonalba, amely az egyik, ha nem a legjobb bajnokság Európában. Szóval a nagyobb publicitás elérése lenne a legnagyobb haszon a futsal világában.

- A tavalyi interjú utolsó kérdése ez volt: mivel lennél elégedett jövő ilyenkor? Ezt a választ kaptuk: Ha úgy vágnánk neki a szezonnak, hogy ha az NB I-es feljutást tudnánk megcélozni, valamint még egy utánpótlás csapatot tudnánk indítani. Mindkettő úgy tűnik rendben halad. Elégedett vagy?

- Elégedett, de nem megelégedett. Dolgozunk tovább, mert még csak az út elején járunk, az általam megálmodott céltól ez még messze van.