Nagy Tamás berobbant a csapatba

Ismét játékos interjúval jelentkezünk, méghozzá a szezon első felében felnőtt csapatba valósággal berobbanó 18 éves Nagy Tamás által, aki első felnőtt szezonjában 14 mérkőzésen lépett pályára a 22-ből amelyeken 7 gólt szerzett! Az U20-as futsal bajnokságban 13 mérkőzésen 11 gólt lőtt, sőt nagypályán az U19-es csapatában 11/11 kiváló mérleget zárt, pályára lépett az NB III-as felnőtt csapatban is Bozsik Péter kezei alatt. Nem akármilyen bemutatkozás volt ez a futsalban, ám Tamás vélhetően nem gyarapíthatja mérkőzései és góljai számát, ugyanis tanulmányai és sportkarriere Amerikába szólítja.

Újoncként valósággal berobbantál az elmúlt szezonban csapatba, s bár korábban volt már futsalos tapasztalatod, talán nem járunk messze az igazságtól, hogy ha azt mondjuk Újpesten történt meg az áttörés. Mit gondolsz az elmúlt szezonról? Gondoltad volna ezt a szezon elején?

- Póta Balázst korábban, Budaörsön ismerhettem meg, tőle tanultam meg a futsal alapjait. Nagyon boldog és hálás vagyok az Újpest Futsal Clubnak és neki, hogy bízott bennem és lehetőséget adott a felnőttek közötti játékra is. Kevés edző bízik meg a fiatal játékosokban és remélem én is tudtam bizonyítani, hogy érdemes a fiatalokra is támaszkodni. Már a debütáló meccsemen, 2 góllal járulhattam hozzá a csapat győzelméhez, ami örök élmény marad. Az eddigi sportpályafutásom során ezeken a felnőtt meccseken éreztem magam a legjobban. Az csapatban lévő akarat, a szurkolók, a hangulat és nagyon jó volt. Nagyon sajnálom, hogy a vírushelyzet miatt, nem fejezhettük be a bajnokságot.

Nehéz lehetett az ingázás, hiszen Tatabánya mellől utaztál minden mérkőzésre, és nagypályán is NB III-ban szerepelsz. Elég sokat ingáztál és zsúfoltak voltak a napjaid, hogy sikerül összehangolni?

- Valóban nem volt egyszerű, nagyjából így nézett ki egy átlagos napom: hétfőn iskola után azonnal utaztam a futsal mérkőzésre, amit Újpest színeiben játszhattam. A késői mérkőzés után éjjel értem haza, de 8-kor már Komáromba utaztam a nagypályás csapat reggeli edzésére. Az elején kedden csak délután volt edzésünk, de a későbbiekben bevezették Komáromban a délutáni edzést is, ilyenkor egész nap ott voltam, a két edzés közötti időtartamot szinte mindig alvással, regenerálódással töltöttem. Szerdán reggel edzettünk Komáromban majd délután Újpestre utaztam, ahol a futsal csapattal készültünk a hétfői bajnokira. A késői edzés miatt, szinte mindig az utolsó vonattal jöttem haza Budapestről, amellyel éjfél után értem haza. Csütörtökön két edzésünk volt Komáromban, ismét a teljes napomat töltöttem ott. Pénteken iskolában voltam, mert végzős diákként a tanulás is elég fontos. Szombaton és vasárnap is mérkőzést játszottam (nagypálya Komárom U19 vagy felnőtt, Újpest U20).  Hétfőn pedig kezdődött előlről. Volt olyan hetem amikor több, mint 2000 km utaztam pedig nem mentem külföldre…
Így visszagondolva ez brutálisnak tűnik, de szinte minden percem be volt osztva, ezáltal minden kivitelezhető volt. Ráadásul a sok foci mellett a tanulási részén is mondhatni jó teljesítményt nyújtottam A heti minimum 20 óra utazást viszont sokszor egyedül nem tudtam volna megoldani, ezért innen is köszönöm Édesapámnak, hogy elkísért és mellettem volt, valamint hálával tartozom a tanáraimnak - különösen az osztályfőnökömnek - is akik elfogadták azt, hogy sportolok és támogattak is ebben. 

Saját magadat nézve milyen szezont zártál?

- Az előbbiek miatt nehéz szezont zártam, ugyanakkor gyönyörűt is. Minden Újpesti meccsemnél feltöltődtem, boldog voltam ha nyert a csapat,  javító stratégiákat kerestem, elsősorban a saját játékomban, ha veszítettünk. Inspiráló időszak volt ez az év. Kár, hogy nem tudtuk lezárni a szezont.

Mire lehettünk volna képesek ha nem alakul ki a vírusos időszak és végigmegy a bajnokság?

- Szerintem volt esélyünk feljutni. A csapatban megvolt az akarat, az alázat, a képesség és a motiváció is, sőt a rájátszásra össze is álltunk. Dinamikus, fiatal csapatunk volt „Potinho” vezetésével, minden esélyünk meg lett volna a feljutáshoz.

A felnőtt csapat mellett az U20-ban is húzóember voltál. Milyennek ítéled az U20-as csapat szereplését?

- Nagy megtiszteltetés a felnőtt csapatban játszani, de ugyanolyan boldogan játszottam a saját korosztályommal is. Az U20-as csapatnál is nagyon jól éreztem magam annak ellenére is, hogy néha nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy azt szerettük volna. Talán létszámban kicsit kevesebben voltunk, illetve a rutin és tapasztalat sok mérkőzés alkalmával az ellenfeleket segítette, hiszen több meccsen is 1-1 góllal kaptunk ki.

Ha jól tudjuk a következő évben a tanulmányaid és a sportolói karriered is külföldre szólít. Mit tudhatunk erről?

- Kezdetben csak egy álom volt nekem ez az amerikai sztori. Nem voltam kimagasló angolból viszont nagyon szerettem volna, hogy sikerüljön kijutnom. A vizsgákra való felkészülésben Édesanyám nagyon sokat segített. Három vizsgát tettem le, illetve videóinterjú, rengeteg e-mail és focis videók által sikerült felvételt, illetve sport és tanulmányi ösztöndíjat nyernem a New York államokbeli egyetemre. Sport management és marketing szakon fogok tanulni. Bár eleinte sokan kétkedtek benne, sikerülhet-e oda bejutnom, de ez csak dacosabbá tett és még jobban akartam, hogy sikerüljön. Bízom abban, hogy a későbbiekben fogok még az Újpest színeiben játszani, és természetesen nyomon fogom követni a csapat életét.