"Megtiszteltetés egy ilyen tradicionális klubnál dolgozni"

Mint előző hírünkben olvashatták, péntek óta Jávor István az Újpest Futsal Club játékos-edzője.

A magyar futsal egyik emblematikus alakja 1994-ben a hollandok ellen debütált a válogatottban, és 115 mérkőzésén 73 gólt szerzett címeres mezben. 12 év után 2006. szeptember 18-án szintén egy Hollandia elleni mérkőzésen búcsúzott a magyar teremlabdarúgó válogatottól. Edzőként 2003-ban mutatkozott be, amikor is átvette a Cső-Montage irányítását. Négy éven keresztül játékos-edzőként dolgozott a csapat mellett. Ezen időszak alatt egy második, két harmadik, és egy negyedik helyet ért el a Csővel.

2007-ben Csömörre szerződött. Két idényen keresztül játékosként szolgálta a Rubeola FC-t. A 2007/2008-as szezonban 21 mérkőzésen 9 találatot, a következő idényben 17 találkozón 7 gólt szerzett. 2009-ben újra a Cső-Montageban futsalozott. A bajnokságban 16-szor lépett pályára az üllőieknél, és 6-szor talált a hálóba. Közben szerepelt Lengyel Attila 5+1-es csapatában, a Bakó FC-ben is, mellyel számos teremfoci tornát megnyert.

Játékos-edzőnkkel a megállapodás utáni percekben készítettünk interjút.

- Hogyan kerültél kapcsolatba az Újpesttel?

- Már az előző idény közben megkerestek az újpesti vezetők, de akkor még a Cső-Montage tagjaként mindenképpen végig szerettem volna játszani a bajnokságot. Így tavasszal csak azt vállaltam, hogy heti egy alkalommal edzéseket tartok a csapatnak, de a mérkőzéseken egy kivételével nem tudtam részt venni. A bajnokság végén aztán újra leültünk Lengyel Attilával, és megállapodtunk, hogy játékos-edzőként már hivatalosan is az Újpest alkalmazottja leszek.

- Ezek szerint már ismered a csapatot? Milyennek látod az újpesti futsal helyzetét?

- Az edzések alkalmával már volt szerencsém megismerni a társaságot. Jó játékosok alkotják a gárdát, erős csapat, amit az is bizonyít, hogy feljutottak az élvonalba. Heti egy alkalommal komoly szakmai munkát nem tudtunk végezni, de arra jó volt, hogy megismerjük egymást. Idén tovább nőnek a lehetőségeink, hiszen hetente már két edzésünk lesz. Azért az első osztályban már sokkal nehezebb lesz helytállni. Célunk az, hogy rövid időn belül felépítsünk egy NB I-es szintű csapatot.

- Mondtad, hogy egy alkalommal ott tudtál lenni a mérkőzésen. Melyik volt ez a találkozó?

- Az ELTE elleni visszavágó, ami nagyon fontos volt az Újpest életében, hiszen hátrányból kellett kiharcolni a továbbjutást, és életben tartani a feljutási reményeket. Szerencsére jól sült el ez a találkozó.

- Mivel ismered az NB I-es mezőnyt is, így megkérdezem: mire lehet képes az Újpest az első idényben a legjobbak között?

- A tavasszal elkezdett munkára tudunk építeni, a csapat magja összeállt. Lépcsőfokról lépcsőfokra szeretnénk előre haladni. Az első fokra már felléptünk az NB I-be jutással, de mint mondottam az NB II és az első osztály között nagy a különbség. A csapat célja a rájátszásba kerülés, ami az első 8 hely egyikét jelenti. Véleményem szerint ez reális cél, de én azt szeretném, ha a 6. helyet el tudnánk érni. A Győr és a Mezei-Vill kiemelkedik a mezőnyből, és az Aramis is erős csapat, őket bravúr lenne megszorítani, de a többiekkel felvehetjük a versenyt. Persze szükségünk lesz erősítésre, ha minden a tervek szerint alakul, akkor érkezhet még 4-5 új játékos a keretbe. Örülnék, ha több fiatal játékost tudnánk beépíteni a csapatba, mert ez az idősebbekre is jó hatással van.

- Mit jelenthet az a sportágnak, hogy egyre több tradicionális klub vesz részt a futsal bajnokságban?

- Nagyon fontos ez a szakágnak, hiszen például az Újpest név megjelenésével nagyobb figyelem hárul a futsalra, ezáltal eladhatóbb lesz a sportág. Számomra pedig megtiszteltetés, hogy ilyen tradicionális klubnál dolgozhatok?

- Említetted, hogy az ELTE elleni visszavágón ott ültél a kispadon. Hogyan élted meg annak a meccsnek az atmoszféráját?

- Én a kispadon teljesen beleéltem magam a meccsbe, és csak azzal foglalkoztam, hogy mindenképpen nyernünk kell, de természetesen nem lehetett kizárni a szurkolást. A közönség buzdítása nagyon jó hatással volt a csapatra. De az egész tavasz folyamán nyomon követtem a csapatot, Attilával beszéltünk a mérkőzések után, aki mindig elmondta, hogy frenetikus hangulatban játszottak és felejthetetlen volt a szurkolás, én ekkor kicsit irigykedtem is. Ez persze kétélű dolog, mert a szurkolók elvárják az Újpesthez méltó eredményeket is, de mi azon leszünk, hogy ne kelljen csalódniuk.