Zoufal Nándor: "Még nem élveztem annyira, mint tavaly. Igyekszem utolérni magam"

Zoufal Nándor tavaly csapatunk házi-gólkirálya volt, ám az új idényben munkája mellett kevesebb időt tud a futsalra szakítani. Az élet azonban úgy hozta, hogy a Rubeola elleni MK-meccs során visszatérhetett a csapatba, ráadásul rögtön kezdőként jutott szóhoz Jávor István együttesében. A mérkőzés után elmondta a kondíciójával még elégedetlen, de lehetőségeihez mérten mindent elkövet azért, hogy ismét a csapat segítségére legyen góljaival.

- Hogy látod az összecsapást? Kívülről nézve elég meleg volt a vége...

- Sokáig simának tűnt belülről. A második félidőben a hibáinkkal, sajnos, felhoztuk az ellenfelet, nem tudtunk igazán magabiztos előnyre szert tenni. Mindig csak egy vagy két góllal mentünk, és nem volt meg az a háromgólos forr, amivel azt gondolom eldönthettük volna a mérkőzést. Egy új szisztémát gyakoroltunk, kicsit ennek az oltárán is feláldoztuk a meccset, mivel már készülünk az igazán nagy csapatok ellen is. Ragozhatnám, de az a lényeg, hogy behúztuk a győzelmet és bejutottunk a legjobb tizenhat közé a Kupában.

- Az idény során először léptél pályára a csapatban. Miért alakult ez így?

- Már az év elején világos volt, és jeleztem is a vezetőség felé, hogy a munkám miatt kevesebbszer tudok majd edzésre járni. A kevesebb edzés pedig kevesebb játéklehetőséggel is jár, ez így természetes. Az első osztályban csak úgy léphet valaki pályára, ha megfelelően tréningezik hozzá. Ezt elfogadtam, s ebből nem is volt semmi gond. Szerencsére úgy alakult az elmúlt egy hétben, hogy nem kellett a munkám miatt utaznom, és így részt tudtam venni az edzéseken. Jávor István pedig jelezte, hogy számítana rám a kupa-meccsen, mivel sok a sérült. Jött a lehetőség, és én örömmel éltem vele.

- Gondolom jó volt visszatérni, főleg így, hogy nyert és továbbjutott a csapat...

- Maradjunk annyiban, hogy még nem élveztem annyira a dolgot, mint tavaly. Kaptam egy-két „csomagot” a lábamra, és az egyiknél kicsit meg is ijedtem, de szerencsére nem volt semmi komoly, és folytatni tudtam. Sajnos a kondim még nem az igazi, nagyon elégedetlen is vagyok vele. Próbálok minél többet edzeni, hogy utolérjem magam, és remélem, előbb-utóbb ismét százszázalékosan tudom majd segíteni a csapatot, esetleg a góljaimmal is.