Történelmi köszönet

Tudjuk, hogy ezt a cikket meg kellett volna írni már hétfő este, de nem lehetett. Mostanra tisztultak le azok az érzelmi kavalkádok, melyekből értelmes mondatokat lehet faragni úgy, hogy nem esik az ember az egyik túlzásból a másikba.

Nem sokan bíztak bennünk, nem sokan fogadtak ránk.

Még nincs 2 esztendeje, hogy megalakultunk, és nincs 1 hete, hogy megrendeztük az 1. futsal derbyt. Még mindig forog velünk a világ, nem tudjuk elhinni, hogy ez velünk történt.

Büszkék vagyunk és köszönjük a szervezésért kapott gratulációkat. Mi tudjuk, hogy hol voltak pici hibák, de a lényeg, hogy kívülről ezek nem látszódtak. Örülünk annak, hogy hatással lehettünk a korábbi beidegződésekre, és talán mától a hasonló események szervezésekor figyelembe veszik a hétfői tapasztalatokat. Elmondhatjuk, hogy partner volt mindenki, mert mindenki partnerként kezelt mindenkit. Láthattuk, hogy a rendőrségtől kezdve az MLSZ illetékesein, a sportcsarnok eleinte nagyon aggódó vezetőin, a biztonsági szolgálatokon, a sajtón, a játékosokon keresztül, a szurkolókig mindenki ünnepre készült.

Egy papírzacskó nem pukkant, nem hogy egy hanggránát. Egy szék csavarja lazult meg, az is csak azért, hogy meg lehessen mutatni, lám, lám...

A meccset elvesztettük. Elvesztettük, de a csapat és a szurkolók is felemelt fejjel viselték azt. Régóta tudjuk, hogy a vereséget és a győzelmet is el kell tudni fogadni, el kell tudni viselni. Láttunk példákat arra, hogy ez nem mindig sikerül.

Köszönjük, hogy a példát mi ÚJPESTIEK mutathattuk!